Kedves blogom!
Mivel napjaim jelenleg elég egyhangúan és unalmasan telnek (bár, tapasztalataim szerint itt akkor is látok valami érdekeset, hogyha kimegyek vásárolni, például egy katonai helikopter sikeres landolását egy kórház tetején, vagy hadihajókat a kikötőben, amiken a haditengerészek éppen a családjukkal töltik az időt...), gondoltam írok pár sort egy itteni, elég gyakori jelenségről.
A biciklisekről.
Bizony. A bringások. Ezek ilyen életformák itt, kérem szépen. És, sok évnyi tömegközlekedéses, gyalogos, és néhány röpke hónapnyi autós tapasztalataim alapján el kell, hogy mondjam, a dán bringások a legveszélyesebb életformák az egész világon.
Vagy a bringások mindenhol ilyen veszélyesek?
Mert, hogy a következő történik. Fogom a bringámat, kiviszem az utcára, és elindulok, hogy akkor vásárolok. A kisutcában még nincs semmi veszélyes, kiérek a kereszteződéshez, átmegyek a túloldalra.
És jön az első kereszteződés.
A kereszteződések nehéz esetek, főleg, ha lámpásak.
Minden hozzám hasonló, Dániában tartózkodó, biciklivel rendelkező emigránshoz szólnék most.
Amennyiben a lámpa piros, keresd meg a bicikliúton azt a vonalat, ami azt hivatott jelezni, hogy ott kell megállni. És állj meg ott. Tényleg állj meg.
A dán biciklisek ugyan is a piros lámpát a következőképpen kezelik; áthajtanak ezen a vonalon, majd a zebrán, kidugják a bringa elejét a kereszteződésbe és körülnéznek.
Látják, hogy jobbról is, balról is halad a forgalom, autók, buszok, más bringások haladnak, keresztezve az útjukat. Aztán felmérik, hogy a lámpa is piros. Végül, ezek az információk valahogy a következőt szülik meg az agyukban:
Tudják jól, hogy nem mehetnek át, és azzal is tisztában vannak, hogy ilyen körülmények között ez roppant veszélyes. De végül csak leszarják, löknek magukon kettőt, és egy nagy levegővétel kíséretében belehajtanak a forgalom kellős közepébe.
Persze jön a szokásos; fékcsikorgás, dudálás, kiabálás. Aztán mindenki elhajt, az élet megy tovább.
Amennyiben olyan emigráns vagy, aki gyalogosan közlekedik, a következőt tudom mondani:
Zöld a gyalogos lámpa a kereszteződésnél. Csapda! Állj meg, és nézz körül, hogy közeledik -e a kereszteződés felé biciklis. Amennyiben igen, állj meg, és várd meg, amíg elmegy. Tapasztalatból mondom, a bringás nem fog megállni. Amint azt már korábban is említettem, leszarja, hogy milyen színű a lámpa. Át fog menni a kereszteződésen, gondolom amolyan "jó tempóban vagyok most, faszom fog megállni és újra lendületet szerezni" logika alapján. Ez fontos, ha ide jöttök, ezt tartsátok észben.
A biciklis úton meg a következőképpen működnek a dolgok; mész gyanútlanul, saját tempódban, kényelmesen, nézelődve, a közért felé. Egyszer csak, tőled jobbra, a park felől kirakja egy bringás az első kereket. Kipillant a bokor mögül, látja, hogy körülbelül tizenkétezer bringás közeledik, és túl közel vannak ahhoz, hogy eléjük be lehessen sorolni.
Egyszerűen leszarja a dolgot, és besorol eléjük.
Persze megint jön a szokásos, mindenki húzza a féket, kerülgetik egymást, szitkozódnak, meg minden ami kell. Az előzésről itt most ne is essék szó, az olyasféle kiváltság, amit az igazán tapasztalt, és minimum félőrült, vérbeli dán bringások engedhetnek meg maguknak.
Mi az úristen van itt ezekkel a biciklisekkel, hogy ennyire meg vannak őrülve? Rettenetes. :):)