Kedves blogom!

A tegnapi kudarc után újra próbálkoztam, most biciklivel és direkt kiszámítva, mert tegnap láttam a nyitva tartáson, hogy egytől négyig vannak nyitva.

Reggel még gyorsan lementem a recepcióra és megkérdeztem, hogy hol lehet igazolványképet csináltatni. A lány elmagyarázta, hogy a kastélytól balra van egy buszállomás, ott elvileg van egy gép.

Elmentem és rögtön meg is találtam a gépet. Írja az árakat, nézegetem... a legkevesebb amit csináltatni lehetett az 6 darab volt, és ez 100 koronába került... hat csoffadt igazolványkép... na mindegy, összeszedtem minden aprómat és beültem. Bedobom az első húszkoronást, mire egy nő elkezd nekem dánul magyarázni. Mondom mi a rák ez, még csak egy húszast dobtam be! Mindegy, nem törődtem vele, folytattam a dobálást lázasan, amíg el nem értük a 100 koronát, aztán kiválasztottam az igazolványképet, ami nekem kellett. Erre a nő megint elkezdte magyarázni, de ott már a képekből értettem, mit kell csinálnom. Ne fordítsam el a fejem, ne mozogjak, ne pislogjak, ne legyen rajtam szemüveg, hová tegyem a fejem. Kicsit nehézkesen, de végül megértettük egymást.

Délben kerestem valami ebédfélét, aztán elindultam. 

Nagyon élveztem a bicikliutat odafelé. A szél hűvös volt, a nap viszont hétágra sütött. Oda érek fél kettő körül, letámasztom a biciklit a tárolóban, vázzal együtt hozzá tudtam láncolni a tárolóhoz, minden rendben volt. Bemegyek, közben egy szőke srác, aki ott pakolászott, kérte, hogy hagyjam nyitva neki az ajtót. Nyitva hagytam.

Rögtön jobb felé, ahogy beléptem, hatalmas tábla hirdette, hogy; EU citizens residence permit. Úgy voltam vele, hogy ez mind rám illik, hát megpróbálom.

Csakhogy az ajtó zárva volt. Mindenféle komplikált zárszerkezet, meg ilyesmi volt rászerelve, amit csak kóddal lehetett kinyitni. Kétségbeesetten álltam előtte pár pillanatig, aztán jobb oldalt megpillantottam egy csengőt. Mondom szuper. Becsengetek.

És ácsorgok.

Ácsorgok

Ácsorgok.

Ácsorgok.

Semmi sem történik, mikor a szőke srác bejön az ajtón és mondja, hogy ők már bezártak.

Mondom mi van?!

Mutatja a nyitva tartást, hogy ma délelőtt voltak nyitva.

Mert én nem tudok dánul, és amit én szerdának hittem a nyitva tartáson, az valójában csütörtök.

De most nem keseredtem el, mivel biciklivel nem nagy a táv, és a jó időben élveztem a bringázást. Így hát visszajöttem a hostelbe, és mivel tudtam, hogy az otthoniak csak este jönnek fel skype-ra, gondoltam végre sétálok egy nagyot és megnézem a környéket.

Először lesétáltam a közeli vásárlóutcába és ott néztem körül. Ott is nagyon jól éreztem magam, de amire igazán kíváncsi voltam, az a közelben lévő kis kanális, ahonnan a turistáknak szerveznek rövid hajókirándulást a környéken. Én először azt hittem, ez olyan kanális, mint például Hollandiában, hogy körbe fut és, ha elindul egyik irányba a hajó, akkor a másik irányból fog ugyan oda visszaérkezni.

Hát nagyot tévedtem. Mert, ahogy tovább sétáltam, kiderült, hogy ez a kanális kivezet a kikötőbe.

Ami,pedig a nyílt tengerre visz.

Fantasztikus látvány volt. A hosszú, végtelen kékség, és hajók mindenütt. A kikötő mellett bárok és éttermek voltak mindenhol és a kikötő szélére asztalok, vagy csak egyedülálló székek voltak kirakva, hogy onnan lehessen figyelni a partot.

Ahogy sétáltam lejjebb, két hatalmas hajót pillantottam meg. Tényleg óriásiak voltak, nem is tudom hány méter magasak és szélesek, de a kamion, ami az üzemanyagot szállította hozzájuk, apró kis pontnak tűnt mellettük. Az egyik (mint utóbb kiderült) valamiféle mentő hajó volt, aminek a fedélzetén két hatalmas vízágyú is helyet foglalt, tehát valószínűleg nagyobb tűzeseteknél használták. A másik egy óriási, több emelet magas óceánjáró hajó volt. Rohadt jól nézett ki.

Sétáltam még egy nagyot ott a kikötőben, aztán ücsörögtem egy kicsit a szélén, a lábamat a víz fölött himbálva, végül elindultam haza. Visszafelé is gyönyörködtem még a tájban, aztán hazaértem.

De bazdmeg ez hihetetlen, hogy az embert berakják ebbe a koszos, rendetlen, dzsumbujos környékbe és nem is szólnak neki, hogy "Ember, itt két utcára van ez a csodálatos környék, csekkold le nyugodtan." Én meg itt rohangálok fel - alá a gettóban, meg a többi helyen és el van előlem dugva ez a fantasztikus kikötő.

De nem basztok ki velem! Én megtaláltam már egyedül is!

Mert én már tudok dolgokat egyedül is csinálni!! Ha-ha!!